A pokolba vezető út – Inferno kritika

Hét évvel az utolsó film után, mindenki kedvenc szimbólum kutatója, Robert Langdon visszatért. Dan Brown regénysorozatának negyedik darabját láthatjuk került idén a film vászonra..

Hogy, miért hagyták ki a harmadik könyvet az talány, de valószínűsíthetően az amerikai helyszínek miatt. Mivel az Angyalok és Démonokat a külföldi közönség mentette meg, így az alkotók ezúttal is, inkább a nemzetközi piacra alapoztak. Meg az sem utolsó szempont, hogy ígyg elutazhattak pár európai nagyvárosba is, többek közt Budapestre.

inferno_budapest

A mozi egy eléggé klasszikus helyzettel indít. Hősünk egy korházban ébred. Fején lövés okozta seb, elméjében az elmúlt 48 óra emlékének teljes hiánya. Gyorsan gondozásába veszi az ügyeletes fiatal doktornő – aki mellesleg a professzor könyveinek ismerője – és megpróbál segíteni neki, hogy összerakhassa a hiányzó képet. A Langdon rajongói találkozó nem tart sokáig, mivel egy egyenruhás bérgyilkosnő tűnik fel és a páros menekülőre fogja.

inferno2

Szökés közben főszereplőt hallucinációk gyötrik. A látomások és egy az újlenyomatára kinyíló apró tároló segítségével, elkezdi összerakni a darabkákat. A rejtélynek köze van egy örült milliomos zsenihez, a Járványügyi központhoz, egy háttérben munkálkodó szervezethez és Dante élete fontosabb pontjaihoz.
Ez a felütés kifejezetten érdekes alapot adhatna egy thrillernek, de sajnos kiszámíthatóbb, mint az X-faktor zsűrije. Habár a film bővelkedik fordulatokban, koránt sem tudja azokat megfelelően tálalni.
Dan Brown meg van róla győződve, ha nyakatekert, teljesen indokolatlan csavarokat halmoz egymásra az érdekesebbé teszi a történetet.
Folyamatos rohanást kapunk, ami eleinte izgalmas, de a hamar fárasztóvá válik. Dobálják az információkat, de arra nincs idejük, hogy kezdjenek is velük valamit. Szereplőket dobnak be, akikre aztán nem építenek semmit. Volt olyan karakter, akinek a cselekedetei nagyon is fontosak voltak az események szempontjából, sorsáról viszont nem tudunk meg semmit, mintha elfelejtették volna, hogy létezett.
A főbb karakterek pedig egysíkúak. A Két dimenzióság iskolapéldáját hozzák. Persze ehhez annak is köze van, hogy mélységeik boncolgatására a forgatókönyv teljesen alkalmatlan.

Megpróbálnak beleerőltetni szerelmi szálat, sőt egyszerre kettőt is. Viszont ezek a giccs miatt borzasztó röhejesen hatnak, főleg a film iszonyatos tempóját nézve.

Omar Sy

Ron Howard nagyon jó rendező, de ez az izgalmas akció jelenteken kívül nem igazán mutatkozik meg. A vágás kapkodó, a történetvezetés tele van hibákkal, a CGI meg olyan, mintha a kilencvenes évek TV-s világa előtt szeretne tisztelegni.
Tom Hanks talán itt a legerősebb Langdonként, habár ehhez azt is érdemes megemlíteni, hogy az előző filmekben sajnos nem nyújtott sokat.
Az aktuális partnernő szerepében Felicity Jones kifejezetten kellemes, főleg az Angyalok és Démonok eléggé erőtlen Ayelet Zurerje után. De a szomorú és elszánt tekinteten kívül neki sem jut több lehetőség színészkedni.
Ben Fostert láthatjuk egy nyúlfarknyi szerepben. Szegény akárhogy erőlködik nem képes eladni a karizmatikus zseni figuráját. Inkább tűnik egy telefonos vigécnek, mint fanatikus terroristának.
Akit talán érdemes megemlíteni az Irrfan Khan. Persze hozzájön az is, hogy az ő karaktere lett a legérdekesebb, viszont rajta érezni is, hogy a játéka sokat hozzá tesz a figurához.

inferno-movie-filming-locations

A zene a három film közül talán itt lett a legjobb. Hans Zimmer végre kicsit eltért a korábbiaktól és inkább thrilleres feszültséget fokozó alapot írt és nem próbált túlzottan és feleslegesen epikus lenni.
Összegezve az Inferno jobb lett, mint a Da Vinci-kód, de ez nem nagy teljesítmény. A film nem túl eredeti, hemzseg a logikai hibáktól és a felesleges fordulatoktól, de aki egy végig pörgős akciódús thrillert szeretne annak ajánlom. Legfőképp, hogy sajnos a hasonló filmekből eléggé karcsú a választék.

Tags:  ,

Írj véleményt:

A következő HTML tags and attributumokat használhatod: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>