Vén rókák

Willie (az Oscar-díjas Morgan Freeman), Joe (Michael Caine) és Albert (Alan Arkin) már nem mai fiúk, ámde ősrégi haverok. Világéletükben a becsület útját járták, de most, hogy a nyugdíjuk veszélybe került – a bank hogy, hogy nem, eltapsolta a nyugdíjalapjukat –, vissza akarnak vágni: elhatározzák, kirabolják az őket kirabló bankot.
Így kezdődik Zach Braff fergeteges komédiája. A három veteran világsztár mellett szerepel még a filmben Ann-Margret, Joey King, John Ortiz, Peter Serafinowicz és Kenan Thompson is, nem beszélve Matt Dillonról és Christopher Lloydról.

Adva van három jópofa öreg brooklyni fickó, akik világéletükben együtt húzták az igát, támasztották a kocsmapultot, sütötték a barbecue-t. Azon kívül, hogy viccesek, vidámak, nyugisak, az égvilágon semmi rendkívüli nincs rajtuk. Persze iszonyúan hasonlítanak Morgan Freemanre, Michael Caine-re és Alan Arkinra, de ki hinné róluk, hogy képesek gondos alibigyártás után egyszerűen csak kirabolni egy igazi bankot?
Persze korábban ők sem tudták volna elképzelni, hogy a saját bankjuk rabolja ki őket.

Mégis, valahogy így alakult. A bankárok hibájából – legalábbis egyes bankárokéból – az egész amerikai nyugdíj- és lakásszisztéma összeomlott, s ők hárman egyszerre ott álltak üres zsebbel. És ebbe sehogyan sem tudtak belenyugodni. Ha hirtelen pénzszűke is köszöntött rájuk, észnek, csibészségnek, vakmerőségnek nem voltak híjával. És vesztenivalójuk nem lévén – ahogy korábban csak krimikben látták – hármasban bűnszövetkezetet alkottak, ördögi tervet eszeltek ki, menekülőautót maszkíroztak, másodpecre pontos forgatókönyvet állítottak fel, gondosan felkészültek a lebukásbiztos bankrablásra, vagyis a visszavágóra.
Miért, talán nyolcvanévesen már nem lehetséges széfeket kiüríteni? Végülis még mindig nagyszerű formában vannak, ráadásul az efféle, számukra minden ízében újfajta meló még fel is dobja őket. Hamar bankrablóvá fiatalodtak.
Ez az alapötlet már jóval a forgatás előtt összehozta a három méltán világhírű sztárt, akik azelőtt sosem szerepeltek így együtt – ráadásul ezúttal olyan mellékszereplőkkel, akik maguk is világszerte ismertek és elismertek, mint Ann-Margret és Christopher Lloyd.

„Ami Ted Melfi forgatókönyvét illeti, az már eleve annyira vicces és váratlan fordulatokkal teli volt, hogy talán még Hollywood legnagyobb sztárjai nélkül is nagyszerű és sikeres filmet lehetett volna belőle forgatni. De amint Freeman, Caine és Arkin neszét vette a dolognak, már el sem lehetett volna őket zavarni a produkció közeléből – meséli Zach Braff rendező. – A forgatás pedig maga volt a csoda, az akciójelenetek és a hangos röhögések iszonyatos egyvelege, amit nem csak a szereplők, de én is nagyon élveztem. Persze ezek a világszerte ünnepelt színészek, akik egyben nagyon jó emberek is, egy percig sem gondoltak szimpla, sekélyes bohóckodásra. Átélték, hogy már negyven éve barátok és becsületes emberek, és csak a balszerencséjük faragott belőlük bankrablót. Mindez nyilván átjön majd a nézőknek is, és a film vége után szerintem nem is lesz olyan könnyű kiküldeni őket a vetítőtermekből.”


Michael Caine be is vallotta: ilyen forgatókönyvet nem minden héten vesz a kezébe. Rögtön bele is szeretett a történetbe, nem is beszélve arról, hogy milyen öröm volt számára a létező legjobb színészekkel együtt játszani. „Nem csak az a jó, hogy félszavakból, illetve azok nélkül is könnyen megértettük egymást, és nagyon élveztem a felhőtlen együttjátszást velük” – mondja.
„Szerintem nem csoda, hogy mi hárman egy pillanat alatt összejöttünk, és hogy ez a csapat végig jókedvűen összetartott: annyira emberi és magávalragadó volt a sztori, hogy szinte lubickoltunk benne” – jegyzi meg Freeman, aki a maga részéről szintén biztos benne, hogy ez a fajta cinkosságot a nézők is érteni és élvezni fogják, hiszen az minden képkockán átüt.
Bár igaz, hogy a hangos nevetéstől a nézőtéren nemigen hallani majd a pattogatottkukoricás zacskók zörgését, azért a filmből a helyzetkomikumon és a vicces beszólásokon kívül kihámozhatók valamivel mélyebb gondolatok is. Hiszen meglátjuk majd, milyen messze kerültek egymástól a jólöltözött, de az ügyfelek további sorsával csak elvétve foglalkozó, jólfésült bankárok színes ígéretei, és a szomorú realitás, ami a becsületes ügyfelekre később mégis lesújt. Persze addigra a bank alkalmazottja már rég felvette a sikeres üzletkötésért járó prémiumát, s mossa kezeit, hetedhét országon túl jár. Az ügyfél pedig? Miután minden megtakarítása köddé vált, vagy páriaként tengeti reménytelen életét a szegényházi elmúlásig, vagy begorombul, és más lehetőséget nem látván szépen kirabolja gonosz, lelkiismeretlen bankját. Nincs olyan törvénytisztelő kisember, aki ne drukkolna neki.

IC Press

Tags:  

Írj véleményt:

A következő HTML tags and attributumokat használhatod: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>